Mit szoktak tesztelésen érteni
„Két hétig teszteltem, és nem működött."
Két hét egy instrumentumon, egy ülésben, olyan piacon, amilyen épp adódott. Ez egy piaci állapot mintája, egyszer megmérve. Bármi jött ki belőle, az arról a két hétről szól. Lehet, hogy az eszközről is, lehet, hogy nem.
Ez nem ok arra, hogy kihagyd a tesztelést. Ok arra, hogy tudd, mit képes elmondani neked egy teszt — ami kevesebb, mint amennyinek közben érződik.
A minta nem a kötések száma
Harminc kötés mintának hangzik. Nem az, ha mind a harminc ugyanolyan körülmények között történt.
Amik megváltoztatják a választ — és amiket a legtöbb teszt anélkül rögzít, hogy akarná:
Piaci állapot. Egy trendkövető eszköz három hét trendelő piacon tesztelve kiválónak fog látszani. Ugyanez az eszköz, ugyanez a kód, ugyanezek a beállítások sávban tesztelve elromlottnak tűnnek. Egyik eredmény sem az eszközről szól.
Ülés. Ugyanaz az instrumentum más órákban másképp viselkedik. Egy módszer, ami az egyik ülésben működik, a másikban lassú vérzés lehet, és ha csak az egyikben tesztelsz, a másikról semmit nem tudsz.
A hét napja. A hétfő és a péntek nem szerda. Pozíciózárások, heti nyitások, a likviditás alakja — ezek valódiak, és elég kicsik ahhoz, hogy egy harmincas mintában eltűnjenek, miközben mozgatják az eredményt.
Hírek. Egy ütemezett közlés a tesztablakon belül két-három kiugró értéket termelhet, és azok döntik el az összesítést. Beleszámolni helyes — megtörténnek. De egy három kiugró napra épülő eredmény három napról szól.
Ha egyvalamit viszel el ebből a jegyzetből: a teszt azt mondja meg, hogyan viselkedett valami azokban a körülményekben, amiket teszteltél. Ezt kiterjeszteni arra, hogy „működik" vagy „nem működik", már olyan körülményekre vonatkozó állítás, amelyeket nem láttál.
Tíz veszteség egymás után
Itt adják fel a legtöbb eszközt, és három különböző magyarázat van, ami belülről nézve egyformának látszik.
| Mi történt | Miről ismered fel |
|---|---|
| Az eszköznek nincs előnye | A veszteségek szétszórtan jönnek. Trendben is bukik, sávban is, nyitáskor is, délben is |
| Az eszköz rendben van, a piaci állapot nem | A veszteségek csoportosulnak. A tízből kilenc ugyanolyan piacból jött, a korábbi nyerők pedig másfajtából |
| Az eszköz rendben van, a végrehajtás nem | A belépések illeszkedtek a szabályokhoz, a kiszállások nem. Vagy változott a méret. Vagy néhányat korán vettél fel |
Csak az első ok arra, hogy eldobd az eszközt. A második ok arra, hogy hozzátegyél egy feltételt arról, mikor kapcsold ki. A harmadik nem az eszközről szól.
A megkülönböztetésükhöz egyvalami kell: egy akkor készült feljegyzés. Nem emlék. Tíz veszteség, mindegyik mellé odaírva a piaci állapot, egy perc alatt megválaszolja a kérdést. Tíz emlékezetből felidézett veszteség semmit nem válaszol meg, mert addigra vagy balszerencse-sorozatként, vagy romlott eszközként emlékszel rájuk — hangulat szerint.
„Jók voltak a jelzések, mégis veszítettem"
Ez gyakori és valóban zavarba ejtő eredmény, és általában unalmas magyarázata van.
A belépés négy döntés egyike. Hol szállsz be, hol tévedsz, hol szállsz ki, és mennyit veszel. A jelzés az elsőre válaszol. A másik három döntötte el az eredményedet.
Az oldal első jegyzetében megmértem az egyik eszközömet: huszonkilenc százalék találati arány, három időtávon egyformán. 1,5R-es céllal ez veszteséges módszer. 2,5R-rel gyakorlatilag nem jelzett. A belépések mindkét esetben azonosak voltak. Ha csak a belépéseket néztem volna, arra jutottam volna, hogy az eszköz rendben van — és veszítettem volna tovább.
Tehát amikor a jelzések jónak látszanak, de a számla nem ért egyet, nézd meg a másik három döntést, mielőtt az eszközhöz nyúlnál. A válasz legtöbbször ott van, és nem érdekes — ezért keresnek az emberek inkább jobb indikátort.
A kérdés, amit szinte senki nem tesz fel
Tartottad magad a stratégiádhoz, amíg az eszközt használtad — vagy épp az eszköz használata törte meg?
Ez finomabb, mint a fegyelem kérdése. Tegyük fel, hogy a módszered a türelem: kevés kötés, hosszú várakozás, heti egy-két döntés. Felteszel egy eszközt, ami napi hat jelzést ad. Hármat felveszel, mert jól néztek ki. Nem szegtél szabályt — mindegyik illeszkedett valamihez. De már nem azt a módszert futtatod, amit teszteltél. Egy másik módszert futtatsz, ugyanazon a néven.
Az eszköz nem bukott el. Megváltoztatott téged, csendben, azzal, hogy elérhetővé tette az aktivitást.
Ez a leggyakoribb mód, ahogyan egy működő megközelítés megszűnik működni. Nem rossz jelzés. Jó jelzés, gyakrabban kínálva, mint amennyit a módszer elbír.
Mielőtt megítélnél egy eszközt, érdemes megkérdezni: nőtt-e a kötések száma, amíg teszteltél? Ha igen, egy másik módszert mértél meg.
Meddig elég hosszú
Nincs általánosan helyes szám, de vannak használható alsó határok.
Elég eset a számoláshoz, de nem elég a hangoláshoz. Az ötven sokkal jobb, mint a tizenöt. De ha az ötven eset alatt állítgatod a beállításokat, már nincs ötven mintád — van egy leírásod arról a beállításról, ahova végül kilyukadtál.
Legalább kétféle piaci állapot. Ha az egész időszak trendelt, várd meg a sávot, mielőtt bármit kijelentenél. Ez általában azt jelenti, hogy a teszt tovább tart, mint szeretnéd — ez az őszinte ára.
Egyszerre egy változtatás. Változtass egy beállítást, aztán figyelj. Kettő azt jelenti, hogy soha nem fogod tudni, melyik hatott, és mindkettőt megtartod majd babonából.
Írd le előre, mire számítasz. Mielőtt az időszak elindul, mondd ki, mit vársz. „Számítok rá, hogy trendben működik, sávban pedig felőrlődik." Ez az előre leírt mondat az, ami megakadályoz abban, hogy egy kétértelmű eredményből azt olvasd ki, amit szerettél volna.
Nincs jó vagy rossz indikátor
Az indikátor azt csinálja, amire megírták. Ha a kód azt mondja, „jelöld meg, ha a záróár az utolsó ötven záróár átlaga fölött van", akkor azt fogja jelölni, mindig, vélemény nélkül. Nem tudja, milyen instrumentumon van, hány óra van, és mit remélsz.
Minden más — hogy az a jelölés hasznos-e, hogy ez a jó pillanat-e, hogy a pozíciónak fele akkorának kellene-e lennie — a szkripten kívül történik. Ez nem az eszköz gyengesége. Ez a munkamegosztás.
Vagyis a „jó-e ez az indikátor" kérdésnek nincs válasza. A megválaszolható kérdések szűkebbek:
Azt csinálja, amit a leírása mond? Erre kilenc kérdés van ezen az oldalon, és az egyik két percbe telik.
Olyan kérdésre válaszol, ami nekem tényleg megvan — vagy olyanra, amit már lefedtem?
Illeszkedik ahhoz, ahogy kereskedni tudok: az óráimhoz, a türelmemhez, azokhoz a veszteségekhez, amiket el tudok viselni anélkül, hogy a következő döntésem romlana?
Tudom, mikor kell kikapcsolni?
Az utolsó annak a jele, hogy valaki elég sokáig használt egy eszközt ahhoz, hogy megértse. Tudni, mikor téved egy eszköz, többet ér, mint tudni, mikor van igaza — mert az első ritkább, és senki nem árulja.