Előbb stílus, aztán időtáv, utoljára eszköz

A sorrend, amit a legtöbben használnak

Általában így megy: találsz egy meggyőzőnek látszó indikátort, felteszed a chartra, kereskeded a jelzéseit, veszítesz, keresel másikat. Elég sok kör után a következtetés az, hogy az indikátorok nem működnek.

A következtetés téves, de az a módszer, amelyik kitermelte, eleve csak ezt termelhette ki. Az indikátor egy módszer utolsó darabja, nem az első. Azzal kezdeni olyan, mint létrát venni, mielőtt tudnád, melyik falra másznál.

A működő sorrend: adottságok, stílus, időtáv, eszköz. Mindegyik szűkíti a következőt. Mire az eszközhöz érsz, a választás általában nyilvánvaló, és nagyon kevés jelölt marad.

Miért van ennyi eszköz

Részben azért, mert a mögöttes számításokból kevés van, a lehetséges csomagolásokból viszont végtelen sok.

Vedd le a márkázást a legtöbb indikátorról, és alatta mindig ugyanaz a néhány dolog van: korábbi árak átlaga, egy pivot csúcs vagy alj, egy átlagtól mért tartomány, a volumen kétfelé osztása, két időtáv viszonya. Gyakorlatilag minden, ami bármelyik platformon van, ezek egyike, vagy kettő közülük összerakva, névvel a tetején.

A saját oldalamról legyek konkrét. Huszonkilenc publikált szkriptem van. Ez nem huszonkilenc ötlet. Mögötte nagyjából tizenkettő van, tizennégy olyan stratégiához igazítva, amiket ténylegesen kereskedtem — ugyanaz a számítás más időtávra, más instrumentumra, másfajta türelemre szabva. Ez kevésbé hangzik jól, mint a huszonkilenc, és őszintébb. Ez inkább műhely, mint termékcsalád, és épp most megyek végig rajta, szkriptenként.

Ha tehát egy katalógusban száz eszköz van, az őszinte olvasat nem az, hogy száz előny van benne. Hanem az, hogy a csomagolás olcsó.

Kezdd az adottságokkal, ne a preferenciákkal

A stílus előtt, a chartok előtt: mikor tudsz valójában képernyő előtt ülni, és meddig úgy, hogy közben nem romlik a figyelmed?

Ez nem motivációs kérdés. Ez az a kemény adottság, ami mindent meghatároz, ami utána jön, és ezt hagyja ki a legtöbb ember, mert az őszinte válasz kényelmetlen.

Ha van kilencven megszakítás nélküli perced a nap egy fix szakaszában, az más módszer, mint négy óra darabos figyelem, és megint más, mint napi háromszor ránézni a chartra más munka között.

Két további adottság, amit érdemes bármi más előtt leírni:

Mennyit veszíthetsz egy kötésen anélkül, hogy az hatna a következő döntésedre. Nem azt, amit megengedhetsz magadnak — azt, amit elveszíthetsz úgy, hogy húsz perccel később is tisztán gondolkodsz. Ez két különböző szám, és a második a kisebb.

Ez egyben az őszinte válasz arra is, miért hoz ugyanaz a stratégia pénzt az egyik embernek és visz a másiknak. A szabályok azonosak. A türelem nem, és az sem, hogy ki hogyan képes megélni egy veszteséget anélkül, hogy öt perccel később rossz döntéssé válna.

Egy módszer, ami három napot vár egy setupra, csak annak nyereséges, aki tud három napot várni. Add oda valakinek, akinek aktivitás kell, és a második napon felveszi a majdnem-jókat — onnantól pedig nem azt a módszert futtatja, amit teszteltek. Egy széles stopos módszer csak annak működik, aki végig tudja nézni, ahogy a pozíció a tervezett mértékben ellene megy, és nem nyúl hozzá. A terv szerint az normális. Hogy normálisnak is érződik-e, az másik kérdés — és az dönti el az eredményt.

Vagyis amikor egy stratégia a szerzőjének működik, neked viszont nem, nem a szabályokat kell először ellenőrizni. Hanem azt, hogy a stratégia olyan tűrőképességet feltételez-e, ami nincs meg benned. Ez nem jellemhiba. Ez specifikáció — és a megoldás az, hogy olyan módszert keress, aminek a specifikációja illik rád, nem az, hogy nyitott pozícióval próbálj más emberré válni.

Hány döntést akarsz hozni hetente. Vannak, akiknek az aktivitás kell ahhoz, hogy bent maradjanak a dologban. Mások annál rosszabb döntéseket hoznak, minél többet hoznak. Egyik sem hibás, de más módszerhez vezetnek.

Három őszinte válasz ezekre a kérdésekre a lehetséges megközelítések nagyjából nyolcvan százalékát kiejti, még mielőtt egyetlen chartot megnéztél volna.

Az időtáv ebből következik

Az időtáv nem preferencia. Annak a következménye, hogy meddig bírod tartani a figyelmet, és mennyit kockáztathatsz kötésenként.

Az öt perces chart jelenlétet követel. A setupok percek alatt kialakulnak és elhalnak, és ha kötés közben elsétálsz, nem kezeled, hanem reménykedsz. Egy összefüggő, megszakítás nélküli idősávhoz illik, és sok apró döntést termel.

Az órás chart megbocsátja a távollétet. Egy hat óra alatt kialakuló setup ott lesz akkor is, ha húsz percre elnézel. Kevés döntést termel, és várakozást kér, ami nehezebb, mint amilyennek hangzik.

A stop távolsága az időtávval skálázódik, és vele a pozícióméret is, amit ugyanakkora kockázattal felvehetsz. Egy szélesebb stop órás charton ugyanazzal a kockázattal kevesebb kontraktust jelent — ez számtan, nem preferencia, és ezért nem választható szét az időtáv és a kockázat.

Azt válaszd, amit az adottságaid megengednek, ne azt, amelyik a legérdekesebbnek látszik. Aztán maradj ott elég sokáig ahhoz, hogy megtanuld a jellegét. Minden időtávnak van egy, és hetekbe telik felszedni.

Mire való egy eszköz

Egy eszköz néhány kérdés valamelyikére tud válaszolni. Legfeljebb háromra van szükséged a charton, és azoknak különböző kérdésekre kell válaszolniuk.

Három eszköz, ami három különböző kérdésre válaszol, olvasatot ad. Három eszköz, ami ugyanarra a kérdésre válaszol, szavazást ad — és önkéntelenül abba az irányba fogod súlyozni a szavazást, amerre amúgy is menni akartál.

Ez a leggyakoribb charthiba, amit látok, és nem is látszik hibának. Megerősítésnek látszik.

A belépés a legkisebb rész

Egy kötésben négy döntés van: hol szállsz be, hol tévedsz, hol szállsz ki, és mennyit veszel. A figyelem nagy része az elsőre megy. Az eredmény nagy része a másik háromból jön.

Az oldal első jegyzetében megmértem az egyik saját eszközömet: huszonkilenc százalék találati arány, három időtávon egyformán. 1,5R-es céllal ez veszteséges. 2,5R-rel gyakorlatilag nem adott jelzést. A belépés mindkét esetben ugyanaz volt. Az eredményt a célig és a stopig tartó távolság döntötte el.

Egy jobb belépés segített volna. Egy jobb méretezés és egy reális cél többet segített volna — és azokhoz nem kell semmit megtalálni.

Eszközválasztás, konkrétan

Ha a stílus és az időtáv megvan, a választás szűk:

Kérdésenként egy eszköz, legfeljebb három. Ha egy új eszköz olyan kérdésre válaszol, amit már lefedtél, az nem bővítés, hanem csere — és érdemes egy ideig egymás mellett futtatni őket, mielőtt döntesz.

Futtasd a saját időtávodon egy hónapig, mielőtt megbízol benne. Nem visszamérve. Nézve. Nem azt ellenőrzöd, nyereséges-e; azt tanulod meg, mit csinál sávban, trendben, nyitáskor, egy halott órában. Ez a tudás az, amitől a megfelelő pillanatokban figyelmen kívül tudod hagyni.

Ellenőrizd, hogy azt csinálja-e, amit mond. Ezen az oldalon kilenc kérdés van pontosan erre, és a leghasznosabb két percbe telik: kapcsolj ki egy szűrőt, és számold meg, változik-e a jelzések száma. Három saját szkriptemben nem változott.

Számold meg, hányszor nem vetted fel a jelzést, és miért. Egy hónap után ez a lista többet ér, mint maguk a jelzések. Ez az írott formája annak az olvasásnak, amit fejlesztesz, és ez az egyetlen része ennek a munkának, ami halmozódik.

Amit én használok

Keveset, és egy időtávon. Szinteket felsőbb időtávról, hogy tudjam, hol vannak a nap határai; valamit, ami megmutatja, mi történt az aktuális mozgásban; és egy írott feljegyzést arról, melyik setupot vettem fel és melyiket hagytam ki. Egy ülést kereskedem, futuresen, és abbahagytam egy másik ülést, mert folyamatosan vitte a pénzt — ez a döntés kárból jött, nem mérésből, ami a maga módján szintén őszinteség.

Ez nem ajánlás. Ez az az alak, amit az én adottságaim hoztak ki. A tieid mást fognak kihozni, és a fentiek lényege épp az, hogy a különbség az adottságaidból jöjjön, ne abból, melyik indikátorba botlottál bele először.